December, Karácsony hava

Hazánkban számos karácsonyi népszokás alakult ki, melyek aztán vegyültek keresztény elemekkel. Legjellemzőbb volt természetesen a "bethlehemes", amit kifordított bundába, pásztornak öltözött, tréfálkozó, éneklő, kántáló, hejgető emberek adtak elő.

December 13. Luca napja: Luca egy magyar néphitbeli boszorkány szerű alak, aki mind az emberek, mind az állatok kárát okozhatja. E boszorkák felismerésére készült a Luca széke, melyet december 13-tól Karácsonyig kellett folyamatosan készíteni, minden nap egy kicsit, meghatározott módon és meghatározott anyagok felhasználásával. Innen a mondás, hogy: "lassan készül, mint a Luca széke". A széket elkészültével Karácsony éjfélkor a templomajtóba tették és ráállva látni lehetett a rontó boszorkát nagy szarvaival.

Ilyenkor Luca és Borbála napján tiltott volt fonni, varrni nehogy "bevarrják a tyúkok fenekét". Söpörni sem volt helyénvaló Borbála és Karácsony napján nehogy elsöpörjék a háztól a szerencsét. Luca napon nem volt ajánlott sütni sem, nehogy a kenyér kővé váljon vagy Luca (boszorkány) megegye és a gazdasszonyt a kemencébe vesse.

Luca napján tettek kísérletet a jövő évi termés megbecslésére. Ha az ezen a napon elvetett búza Karácsonyra kikelt, jó termés volt várható. A Luca napot követő 12 nap időjárásáról pedig azt tartották, hogy a 12 napi időjárás a következő 12 hónap időjárását vetíti előre.

December 26-a volt a jellemző időpontja a regőlésnek, mely a legények és házasemberek termékenység-, bőség- és párokat összevarázsló- köszöntők éneklő elbeszélése volt.

December 28-án a legények végigjárták a lányos házakat, és régi mondókák kiséretében "megkorbácsolták" a lakókat, hogy elűzzenek minden nyavaját. Ezt az aprószent napi vesszőzést nevezték aprószentelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak is.

Karácsonykor szokás volt az életfa állítás, amelyet a szoba sarkába, vagy a gerendákra akasztottak, hogy a lemetszett termőággal jelképezzék a természet ősi erejét és évről-évre történő megújulását.