Tartalom átvétel

Ezernyolcszáznegyvenkilenc augusztus 25-én ...

A magyar történelem nagy alakjai sorozat 8. rész

írta és összeállította: Dr. Dörnyei László, Dr. Kővágó Sarolta
 
Az aradi vértanúk
Ezernyolcszáznegyvenkilenc augusztus 25-én Julius Jacob von Haynau, osztrák hadvezér, aki a világosi fegyverletétel után Magyarország teljhatalmú ura volt, ezt írta Josef Radetzky tábornokhoz küldött levelében: "A lázadóvezérek, akik ma érkeztek meg, a következők: Kiss, Poeltenberg, Leiningen, Dessewffy, Aulich, Láhner, Török, Gáspár, Nagysándor, Lenkey, Schweidel, Knézic, Damjanich, Lázár; a várban vannak fogságban, akárcsak mindazok a tisztek, akik azelőtt ilyen minőségben szolgáltak a hadseregben."
Haynau már ekkor tudta, hogy ezeket az embereket kivégezteti, a hadbírósági eljárás csak ceremónia lesz. Ez az elvakult hóhér úgy vélte: "A lázadók minden főnökét, ide számítva az önálló csapattestek vezetőit is, fel kell aksztani." Az, hogy kegyetlen tervét mégsem valósíthatta meg, nem a bécsi udvar jóindulatán múlott. Az első kivégzések nyomán felzúduló nemzetközi felháborodás sok száz magyar hazafi életét mentette meg.
A tizenhárom tábornok és az első felelős magyar kormány miniszterelnökének meggyilkolását szándékosan időzítették október 6-ára. Egy évvel korábban, 1848. október 6-án Bécsben a népítélet végzett a gyűlölt Theodor Latour hadügyminiszterrel. Haynau emlékeztetőül és megtorlásként jelölte ki ezt a napot a kivégzésekre. Batthyányi Lajos kivégzése azért is különös jelentőségű, mert a bécsi udvar számára ő jelképezte a független Magyarország megszületését, és - Kossuth távoztával - az ő személyében kívánták elpusztítani a függetlenség gondolatát is.
Még augusztus 22-én kivégezték Ormai Norbert ezredest, Kossuth szárnysegédjét, de halálos ítélet várt kazinczy lajos ezredesre, a híres költő, Kazinczy Ferenc fiára, őt október 25-én végezték ki Aradon. Halálra ítélték Lenkey János tábornokot is, aki 1848 májusában Galíciából vezette haza századát. Ő azonban a fogságban megőrült, és néhány hónap múlva a börtönben meghalt (1850 febr. 7. (lp.) Holttestét először bátyja Lenkey Károly Aradon majd később 1936-ban (lp.) családja a szülővárosában Egerben temettette el.
A vértanúk emlékét ma Aradon emlékoszlop őrzi. 1974 óta tizenegy tábornok földi maradványa nygszik a tövében épült kriptában.
"megdőlt a szabadság végső reménye, halálra vérzik immár Magyarország" (Heinrich Heine: 1849 októberében)