Tartalom átvétel

bonyhádi Perczel Mór

Bonyhád, Tolna m., 1811. nov. 11. P. Sándor földbirtokos és Kajdacsy Erzsébet fia. Magyar, r. kat. Családi nevelője Vörösmarty Mihály, majd jogot végez. Volt hadfi (1827-1830. az 5. tüzérezredben szolgált, lengyelbarát szervezkedésért szerelték le), 1836- Tolna megye szolgálatában áll, 1843- országgyűlési követ, az ellenzék tagja, 1848/49. országgyűlési képviselő. Felesége 1844- Sárközy Júlia, 5 (később összesen 12) gyermek apja.
1848. ápr. 20- tanácsos, júl. 20- osztályfőnök az első felelős magyar kormány belügyminisztériumában. Szept. 16. megbízást kap a Zrínyi önkéntes csapat alakítására. Az előzőleg Bécsben toborzott 500 főből, valamint önkéntesekből alakított 800 főnyi zászlóaljával szept. 22. csatlakozik a Jellačić elleni sereghez. A sukorói haditanácson egyik kikényszerítője a másnapi ütközet elfogadásának, Móga altábornaggyal szemben (szept. 28.). Okt. 3. a sereg egyik hadoszlopával Jellačić tartalék hadosztálya ellen küldik. A parancsnoksága alá helyezett Görgei csapatai, valamint a népfelkelés támogatásával fegyverletételre kényszeríti az említett hadosztályt (Ozora, okt. 7.). Okt. 6 (1)- honvéd ezredes, a Dunántúl délnyugati szegletének felszabadítására küldött seregtest parancsnoka. Kb. 6 ezer emberével visszafoglalja a Muraközt (okt. 17-19.). Okt. 28 (nov. 1)- tábornok (vezérőrnagy), a Csáktornya, ill. Letenye központtal alakuló drávai hadtest parancsnoka. December közepéig 10 ezer főnyi hadtestet szervez, közben több alkalommal összecsap a határ túloldalán álló császáriakkal (nov. 8. Stájerországba betörve Friedaunál jelentősebb győzelmet arat). A császáriak általános támadását követően csatlakozik a visszavonuló Feldunai hadsereg bal szárnyához. Az egyesülés konkrét bekövetkezte előtt, valamint Görgei értesítése nélkül, Kossuth bíztatására, dec. 30. Mórnál ütközetet fogad el Jellačić jelentős túlerőben levő hadtestével, melyben súlyos vereséget szenved. Csapatait a fővárosban rendezi, majd az 1849. jan. 2-i haditanács döntése értelmében a Tisza mögé (Törökszentmiklósra) vonul, a a Debrecenbe 183vezető út fedezésére. A császári fősereg várt támadása elmarad, Perczel hadtestének („Központi Mozgó Sereg”) létszáma a Délvidékről felvezényelt erősítésekkel 13 ezer főre nő. Jan. 23. kiveri Szolnokról, majd Ceglédnél ismételten megveri (jan. 25.) a császári Ottinger-dandárt. Támadásának folytatását azonban nem engedélyezik, egyik hadosztályát pedig elvonják Klapka felső-tiszai hadtestének támogatására, mire leköszön (jan. 27.). Márc. 8. a katonai érdemjel 2. osztályával tüntetik ki, egy nappal később kinevezik a Szeged és Szabadka térségében állomásozó csapatok, a IV. (bácskai) hadtest parancsnokává. Hadjáratot indít a Bácska visszafoglalására. Ennek során márc. 22. megveri a Szeged előterében (Szőreg, Szentivány, Deszk) álló szerb-osztrák hadtestet, majd az ellenség vonalát Kulánál áttörve, csapatai egy részével átkel a Ferenc csatornán és felmenti Péterváradot (márc. 27.). Ezt követően ápr. 3. elfoglalja a szenttamási megerődített tábort, ápr. 7. beveszi a római sáncokat. A Bácskában levő ellenséges csapatok maradványai a titeli fennsíkra menekülnek, innen nem sikerül kivernie őket (ápr. 12.). A harcok színterét ekkor a Bánságba teszi át. A Tiszán átkelve Mokrinnál megveri az irreguláris szerb erőket (ápr. 23.), a Todorović tábornok vezette katonasággal vívott ütközet azonban döntetlen eredménnyel zárul (Melence, ápr. 29.). A szerb-osztrák csapatok jobb oldalában viszont hamarosan megjelenik Bem Erdélyből jött serege, mire a császáriak megkezdik a visszavonulást, s miután máj. 7. Uzdinnál Perczeltől vereséget szenvednek, a Szerb Fejedelemség területére menekülnek. Ezzel a Délvidék lényegében felszabadul. A Bácskába visszatérve, Perczel ismét a titeli fennsíkot fogja ostrom alá, de ezúttal is sikertelenül (máj. 22.). Az ellenség eme hídfőállásba május végén, június elején megérkezik Jellačić 30 ezer főnyi hadtestének zöme. Perczel jún. 7. Kátynál megtámadja a fennsíkról előnyomuló császáriakat, de a kétszeres túlerőtől súlyos vereséget szenved. Következményeként csapatai Óbecsére vonulnak vissza, őt pedig felmentik beosztásából (utóda Tóth Ágoston ezredes lett.). A tábornok június második felétől részt vesz a Duna-Tisza közén alakuló tartalék hadtest szervezésében. Júl. 8- az ebből és a felső-magyarországi hadszíntérről Cegléd körzetébe érkezett IX. hadtestből, valamint lengyel légióból kialakított Közép-tiszai hadsereg parancsnoka. 26 ezer főnyi seregével, az oroszokkal vívott turai lovassági ütközet (júl. 20.) után visszavonul Szegedig. Júl. 29. felmentik beosztásából (miután a haditanácsban minősíthetetlen támadást intézett a szabadságharc több politikai és katonai vezetője ellen). Aug. 5. szűk kíséretével emigrációba indul, de Bem fővezéri kinevezéséről értesülve visszafordul, és részt vesz a temesvári csatában. Ezt követően aug. 14. Orsovánál elhagyja az országot.
184A törökországi emigráció (Vidin, Sumla, Kütahia) után Jersey szigetén telepedik le (1851.). A császári hadbíróság távollétében halálra ítéli (Pest, 1851.). 1867. hazatér. Politikusként, és a Honvédegyletek Országos Választmányának elnökeként szót emel a kiegyezés ellen, majd ennek sikertelensége láttán visszavonul a közélettől bonyhádi birtokára (1870.). † Bonyhád, 1899. máj. 23.
Gelich Rikhárd I. 191-192., Szinnyei: Magyar írók X. 746-749., Kolta László: Perczel Mór élete és működése, Bonyhád, 1963., Kosáry Domokos: Perczel Mór feljegyzései (Századok, 1937. 304-322.), Urbán Aladár: Perczel Mór és a Zrínyi szabadcsapat (HK. 1991/1.), Hermann Róbert 1995., Zalaegerszeg, 1995., Kempelen Béla VIII. 257., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 980.), XV. (ld. 937-938.), KAW.: GB. 5. FAR. 1820-1840. 1/2., Portré: Hadtört. Múz. Metszetgyűjt. Rózsa-Spira 288.